Felajánlottad-e a 2%-ot?

Közeledik május 15-e, a személyi jövedelemadóra vonatkozó nyilatkozatok benyújtási határideje. Ami egyben az egyesületek, az alapítványok, a szakszervezeti tömörülések, a politikai pártok, az egyházak, a tulajdonos egyesülések, illetve az alkalmazottak önsegélyző pénztárának a személyi jövedelemadó 2%-val történő támogatási lehetőségének a lezárulását is jelenti.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, milyen mértékben élnek az alkalmazottak e támogatási lehetőséggel?

A gyakorlat azt bizonyítja, sokan idegenkednek tőle, mivel attól tartanak, hogy e pénzt tőle vonják le; ha támogat vele egy civilszervezetet, kellemetlen meglepetések érhetik; sokan talán kényelemből nem veszik a fáradságot egy űrlap kitöltésére, a pénzügyi hivatalba történő benyújtására. Az Adótörvény világosan kimondja: a magánszemélyek az elmúlt évre számított személyi jövedelemadójuk 2%-át átutalhatják a non-profit szervezetek, az egyházak bankszámláira, de ösztöndíjként is felajánlhatják anélkül, hogy ez nekik bármilyen anyagi ráfordítást, bármilyen hátrányt jelentene. Ehhez csupán ki kell tölteni a 230. számú kérdőívet (Formularul 230), ami letölthető az internetről vagy ingyen beszerezhető bármelyik pénzügyi hivatalban. A lehetőséget elszalasztani nem hiba, hanem bűn. A jelzett összeg amúgy is elvész az állam feneketlen zsákjában, miközben életbevágóan fontos közösségi célokat is szolgálhatna. Különösen oda kellene figyelniük a cégtulajdonosoknak, akik az évi személyi jövedelemadójuk 2%-ával akár több ezer lejjel is támogathatnának közösségi célokat. Példának okáért, az Aradi Vállalkozói Központot tavaly egy cégtulajdonos ilyen módon 3 ezer lejjel támogatta, de a Kölcsey Egyesületnek is jutott 2 embertől összesen 1600 lej.

Természetesen nem csak a nagy keresetű emberek támogatása fontos, hiszen a sok kicsi sokra megy alapon haldokló szociális intézmények, közművelődési egyesületek, fogyatékosok napközi otthonai, rehabilitációs központjai juthatnak a létszükségletnek számító oxigénhez. Az összeadott aprópénzekkel is rengeteg fájdalmat lehet enyhíteni, tengernyi könnyet lehet letörölni. A civilszervezetek jótékony hatása közvetve vagy közvetlenül mindenképp visszahat a támogatókra. Mivel a közösségi életünk fellendítése közérdek, legalább most, az utolsó napokban próbáljunk rákérdezni a jövedelemmel rendelkező ismerőseinkre: felajánlottad-e közösségi, humánus célra a személyi jövedelemadódnak a 2%-át? Mert felajánlani, veszni nem hagyni kötelesség!

Ezt a cikket most találtam szomorú de sajnos nagyon sokan nem élnek a lehetősséggel hogy adójuk 2%-át valamely nonprofit szervezetnek felajánlják annak ellenére hogy nem kerülne semmibe:( Örülők hogy jómagam ebből a szempontból kivételnek számíttok!

"Kétszázalékos apátia

Két dolog biztos az életben: a halál és az adó. Utóbbinak most van az időszaka, és minden negatívum ellenére adakozni is lehet, mifelénk mégsem akaródzik.
Nem kell statisztikákat sorolni és felméréseket bújni naphosszat, köztudott, hogy, a magyar egy eléggé búslakodó nép, szeret mindenre panaszkodni. Ez igaz a székelységre is, sok esetben hatványozottan. De a panaszáradat mellé bizony ritkán csapódik tenni akarás, általában csak odáig sikerül eljutni, hogy ez így nekünk nem jó, sőt, fúj, de rossz, tenni viszont már annyira nem is akarunk ellene.
Így van ez a kétszázalékkal is. Idén már ott tartunk, hogy úton-útfélen elénk tolják az eléggé egyszerű formanyomtatványt, csak néhány adatot kéne befirkantani, és már csepegnek is az adólejek a természetjáróknak, a természetvédőknek, a fiataloknak vagy éppen a kultúra terjesztőinek. Nem túl bonyolult a dolog, nagy valószínűséggel szerződéses alkalmazottként termeljük a GDP-t, így még adóbevallást sem kell tennünk. Nem mintha amúgy sokan hódolnának ennek a szenvedélynek: az erre kötelesek 35 százaléka vallott, a két százalékot átirányítók száma pedig a tavalyi harmadára esett vissza. Pár perc alatt támogathatnánk, ráadásul semmibe sem kerülne, mégis, ha nincs noszogatás, nincs akaraterő sem.
Mindenható kormányunk sem feltétlenül arra törekszik, hogy egyszerű legyen a történet. Tegyük fel, hogy akad néhány lelkes ember, jelen esetben a TechSoup Romania és Chris Worman, akit az SzKA éléről ismerhetünk. Ők összedobnak egy gugli térképre alapuló honlapot, itt megtaláljuk az ország jónéhány nonprofit szervezetét, városunkra nagyítva egyszerűen válogathatunk a kínálatból. Néhány kattintás és előttünk van a 230-as (egyéni vállalkozóknak a 200-as) nyomtatvány, kitöltve a szervezet adataival, már csak a miénket kell begépelnünk.
Gépelnénk mi, ha lehetne, ám a pénzügyminisztérium valamelyik hűvös irodájában akadt egy közalkalmazott, aki kitalálta, hogy az nem úgy van, a nyomtatvány azért nyomtatvány, hogy papírra kerüljön, majd kézzel töltsük ki adatainkat. Ezzel a lendülettel meg is tiltotta a holnapról történő adatbevitelt – a szervezet adatai mehetnek, a sajátunkat viszont a jó öreg golyóstollas írás módszerével vethetjük papírra. Mert ez így legál. Ellenben az adóhatóság oldalán elérhető a számítógépen is kitölthető változat. Mert ez így normál.
De bürokrácia ide vagy oda, aki akar, az tud tenni. A számok tükrében nem sok ilyen akad. Tavaly és tavalyelőtt Udvarhelyen közel tízezren ajánlották fel adójuk két százalékát, idén, egy héttel a határidő lejárta előtt ez a szám még a háromezret sem éri el. Romániában jelenleg körülbelül négymillió olyan internet felhasználó van, aki rendelkezhetne az összegről, mégsem teszi. És így vándorol a pénz az államkasszába. Biztosan ezt akarjuk?"



http://uh.ro/itthon/gazdasag/6268-ketszazalekos-apatia

Mi a gondolkodó magyarhoz méltó? Az állandó rinyálás, a búskomorság?
Ismerem a mentalitást. Iccse-uccse-amuccse.
Vitatkoznak a kocsmában: Vessünk? Minek? Úgy is kiszárad. Leveri a ragya. Megöli a fagy.
És isznak tovább búsan. Nem vidáman.Legalább azt tennék vidáman. De nem. Minek? Úgyis jön utána a bánat.